A tetoválásokról készült fotókon megjelenő „boszorkánycsomó” általában egyetlen folytonos vonalból álló, összefonódó hurkot ábrázol, amelynek nincs látható kezdete vagy vége. A neve a csomók és rituális kötelek használatának dokumentált hagyományára utal, nem pedig egy saját történeti leírással rendelkező, egyedi képi szimbólumra, mint amilyen a kelta triquetra vagy az északi valknut. A mintához ma kapcsolt, védelemről vagy örök kötelékről szóló értelmezések ennek a tágabb gondolatnak modern továbbgondolásai. Fontos világosan megkülönböztetni a formáját a triquetrától (három összefonódó ív) és a valknuttól (három összefonódó háromszög), amelyeknek saját régészeti leletanyaguk és tudományos vitájuk van.
- A dokumentált tudományos kifejezés a „witches' knots”, amelyet Cyrus L. Day folklorista 1967-ben a rituális jelentésű csomók szélesebb hagyományának részeként vizsgált; enciklopédiai szócikk azonban nem határoz meg „boszorkánycsomó” néven konkrét képi jelet.
- A triquetra a kelta szigetvilág művészetében a 7. századtól dokumentálható, de a keresztény Szentháromság szimbólumaként való értelmezését George Petrie vetette fel 1845-ben, J. Romilly Allen szakértő pedig 1905-ben kétségeinek adott hangot ezzel kapcsolatban.
- A valknut valódi viking kori és angolszász kori emlékeken is megjelenik, például a Stora Hammars I. kövön, az osebergi hajón és a Nene folyónál talált gyűrűn; maga a „valknut” név modern elnevezés.
- A három forma különbözik egymástól: egyetlen folytonos hurok (boszorkánycsomó), három összefonódó ív (triquetra) és három összefonódó háromszög (valknut).
- Egy ideiglenes vagy félpermanens tetoválás segítségével kipróbálhatod a mintát, a méretet és az elhelyezést; a fájdalmat, a gyógyulást és a végleges tetoválás kinézetét azonban nem mutatja meg előre.
Mi a „boszorkánycsomó”, és honnan ered valójában az elnevezés?
Az ékszerészetben és a tetoválószalonokban a „boszorkánycsomót” szinte mindig egyetlen folytonos vonalból kialakított, zárt hurokként rajzolják meg, szabadon álló végek és jelölt kezdőpont nélkül. Ez a vizuális folytonosság magyarázza, miért vonzó kis mintaként: a vonalvezetésnek nincs „előtte” vagy „utána” része, így bármilyen szögből ugyanúgy olvasható.
Az elnevezés alapja nem egy keltezett régészeti lelet, hanem a különböző kultúrákban mágikus vagy rituális céllal használt csomókról és kötelekről szóló folklorisztikai kutatások összessége. A hivatkozási alap Cyrus L. Day folklorista munkája: 1967-ben jelent meg a Quipus and Witches' Knots című műve, amely arról szól, hogy a különböző hagyományokban miként kötöttek csomót a kötelekre megkötés, védelem vagy átok céljából (forrás: String figure, Wikipedia, amely Day munkájára hivatkozik). Ez egy gyakorlatról és tárgyak egy csoportjáról szóló tanulmány, nem pedig egy konkrét rajzról, amelynek ismert lenne a keletkezési ideje. A triquetrával vagy a valknuttal ellentétben nincs olyan enciklopédiai szócikk, amely sajátos formájú képi szimbólumként mutatna be egy „boszorkánycsomót”. A csomómágia területén ehhez legközelebb a „witch's ladder”, vagyis a boszorkánylétra áll: ez rituális szándékkal megcsomózott köteleket jelöl, nem pedig egyetlen geometriai mintát (forrás: „Witch's knot” keresés a Wikipédián). Összefoglalva: a termékleírásokban szereplő név egy összefonódó csomóminta népszerű elnevezése, amelynek valós alapja a csomómágia hagyománya, de nem egy olyan konkrét történelmi tárgy, amely már a készítésekor ezt a mintát viselte.
A Szentháromság kelta csomója (triquetra): mit tudunk róla, és miért nem ugyanaz a szimbólum?
A triquetra története konkrét dátumok és emléktárgyak alapján követhető. A kelta szigetvilág művészetében körülbelül a 7. századtól kap hangsúlyos szerepet: megjelenik megvilágított kéziratokban, például a Kells könyvében, valamint fémművészeti alkotásokon, továbbá a 710–760 közötti angolszász pénzérméken és faragott köveken is (forrás: Triquetra, Wikipedia).
A triquetra legismertebb értelmezése, vagyis hogy a keresztény Szentháromságot jelképezi, nem olyan régi, mint maga a motívum: George Petrie régiségkutató 1845-ben vetette fel, majd 1905-ben egy másik szakértő, J. Romilly Allen megkérdőjelezte ezt az értelmezést. A forma és az, hogy milyen emlékeken jelenik meg, biztosan ismert; a középkori alkotók pontos szándékát azonban nem ismerjük. Hasonló, három összefonódó ívből álló formák már az időszámításunk előtti 4. század körül is léteztek anatóliai és perzsiai kerámiákon, valamint líciai pénzérméken (forrás: Triquetra, Wikipedia). Ez a geometriai forma tehát ősi, és több kultúrában is megjelenik: nem a keltáktól ered, és nem is kizárólag hozzájuk kötődik.
Vizuálisan miben különbözik a boszorkánycsomótól?
A szerkezeti különbség egyszerűen felismerhető: a triquetra három összefonódó, ívelt ívből áll, amelyek három szimmetrikus csúcsot alkotnak, míg a szokásos boszorkánycsomó egyetlen folytonos hurok, a három csúcsra jellemző szimmetria nélkül.
A viking csomó (valknut): egy másik, eltérő fonat, saját leletanyaggal
A valknut egy harmadik geometriai mintát képvisel, amely ugyanúgy különbözik a másik kettőtől. Valódi viking kori és angolszász kori emlékeken faragva vagy ábrázolva is megtalálható: ilyen a gotlandi Stora Hammars I. kő, a norvégiai osebergi hajótemetkezés és a Nene folyónál talált, angolszász eredetű, a 8–9. századra keltezett gyűrű (forrás: Valknut, Wikipedia).
Egy részletet érdemes észben tartani: maga a „valknut” név modern elnevezés, és nem tudjuk biztosan, hogyan nevezték ezt a motívumot azok, akik kifaragták. Mai értelmezése azon alapul, hogy milyen környezetben bukkan fel: Odinhoz kapcsolódó alakok mellett és temetkezési helyszíneken. Ezért olyan szakértők, mint Hilda Ellis Davidson, a halállal, valamint Odin azon hatalmával hozták összefüggésbe, amellyel meg tudta kötni és ki tudta oldani a harcosok elméjét. Ez a leletekből kiinduló, megalapozott értelmezés, nem pedig olyan lezárt meghatározás, amelyet a korabeli írott források megerősítenek (forrás: Valknut, Wikipedia). Egymás mellé téve a három mintát nem lehet összetéveszteni, ha ismered a felépítésüket: a valknut három háromszöget, a triquetra három ívet fon össze, a boszorkánycsomó pedig rendszerint egyetlen zárt hurokból áll. Aki a vegvisirt keresi – egy másik északi szimbólumot, amelyet a keresési találatokban néha tévedésből összekevernek a valknuttal –, a legendás szimbólumok tágabb áttekintését a fantasy- és mitológiai tetoválásokról szóló cikkünkben, ennek a konkrét mintának a teljes történetét pedig a vegvisirről szóló cikkben találja meg.
Mi áll a ma hozzá társított védelemről és örök kötelékről szóló értelmezések mögött?
Az a gondolat, hogy egy csomó tartós köteléket jelképez, nem a „boszorkánycsomóval” kezdődött: a „true lover's knot” kifejezés a 14. század végéről dokumentált, és nem egyetlen mintát jelöl, hanem több csomótípust, amelyeket az évszázadok során az odaadás és az időtálló kapcsolat jelképeként használtak (forrás: True lover's knot, Wikipedia). Ez azt mutatja, hogy a „csomó = tartós szerelem” gondolata sokkal tágabb kulturális elképzelés, mint bármely konkrét szimbólum.
Hasonló a helyzet a védelemmel is. Salamon csomója – egy másik valódi fonat, amely két zárt, egymást kétszer keresztező hurokból áll – római mozaikokon, joruba gyöngyökön és textíliákon, valamint az iszlám építészetben is megjelenik, többek között kairói mecsetekben és a jordániai Yattir mozaikján. A neve Salamon király bölcsességének – és egyes legendák szerint hatalmának – híréhez kapcsolódik: ez is példa arra, hogyan társul egy jelentéssel teli név egy olyan geometriai mintához, amely már korábban is létezett, egymástól különböző kultúrákban (forrás: Solomon's knot, Wikipedia). A boszorkánycsomó védelmező vagy örök kötelékként való értelmezése ugyanehhez a szokáshoz illeszkedik: az emberek jelentéssel ruházzák fel az összefonódó csomókat. Nem egy bizonyított történelmi átadási lánchoz kapcsolódik, amely egy konkrét kultúrától vezetne a ma megvásárolható mintáig. Ettől az azt választó ember számára nem lesz kevésbé érvényes a jelentése; csupán modern, közösen használt szimbolikus értelmezésként érdemes kezelni, nem pedig egy ősi képi jelről szóló, igazolt történelmi tényként.
Hogyan mutat egy összefonódó csomó kis felületen: az ujjon vagy a csuklón?
Attól függetlenül, hogy melyik értelmezés áll hozzád közelebb, érdemes a végleges méret kiválasztása előtt tisztázni egy tervezési kérdést. A vékony vonalból álló, folytonos fonat, amelyen nincsenek olyan rések, amelyek a tinta terjedése miatt összezáródhatnak, kis felületen is jobban olvasható marad, mint a sok vékony kereszteződést és hegyes csúcsot tartalmazó minta, amely túl kicsire véve elveszíti a részleteit. Ujjra vagy csuklóra olyan mintát érdemes választani, amelynek vonalvezetése teljes egészében jól kivehető, és a kereszteződések nem zsúfolódnak össze. Ezt az elvet jól szemlélteti a Végtelen finom vonalú, összefonódó hurokmintája: egyetlen folytonos vonalból áll, amely kisebb méretben is felismerhető marad.
Ha inkább a tartós kötelék gondolata fontos számodra, mint maga a geometriai forma, az Örökkévalóság 2 egy másik finom vonalú kompozícióval fejezi ki ugyanezt az állandóságot – anélkül, hogy ez azt jelentené, hogy ez lenne „a” történelmileg igazolt boszorkánycsomó.
A végleges méret eldöntése előtt érdemes a pontos méretarányt a kiválasztott testrészen kipróbálni, akár a gyűrűsujjadon, akár a csuklódon. Az ujjra készülő tetoválásokról és a csuklótetoválásokról szóló útmutatónk részletesen bemutatja, hogyan mutatnak a kis minták ezeken a területeken. Az ideiglenes vagy félpermanens tetoválás pontosan erre való: kipróbálhatod vele a mintát, a méretet és az elhelyezést, valódi vonalvezetéssel a bőrödön. A fájdalmat és a gyógyulást nem lehet vele előre felmérni, ahogyan a végleges változat későbbi kinézetét sem; erről részletesebben az első tetoválásról szóló útmutatónkban írunk.
Összegzés
A tetováláskatalógusokban szereplő „boszorkánycsomó” neve egy valódi csomómágiai hagyományon alapul, de maga a minta nem saját történeti leírással rendelkező ősi képi jel. A triquetrának és a valknutnak van dokumentált története, de más formákról és hagyományokról van szó, amelyeket érdemes különválasztani. Ha ezen a mintán túl is érdekel az összefonódó geometria, olvasd el a geometrikus tetoválásokról szóló cikkünket, vagy nézd meg geometrikus mintáinkat, hogy összehasonlíthasd a finom vonalú fonatokat, mielőtt valódi méretben kipróbálnál egyet.
