A görög tetoválások az ókor jellegzetes alakjainak és motívumainak pontosan körülhatárolt tárházából merítenek: az olümposzi istenek, például Athéné, Zeusz vagy Poszeidón alakjából, a mítoszok teremtményeiből, például a lernai Hüdrából vagy a Szirénekből, díszítőmotívumokból, például a görög mintából és a babérkoszorúból, valamint a görög építészetből örökölt három oszloprendből (dór, ión, korinthoszi). Minden szimbólum más jelentést hordoz, és jellegzetes attribútumairól ismerhető fel, amit érdemes figyelembe venni, mielőtt egyik vagy másik mintát választod.
- Minden isten a jellegzetes attribútumairól ismerhető fel: Athénéhez a bagoly és az aigisz, Zeuszhoz a villám és a sas, Poszeidónhoz pedig a háromágú szigony és a ló kapcsolódik.
- A mítoszok teremtményei önálló motívumként is megállják a helyüket: a lernai Hydra például már mintaként is szerepel a katalógusban, így végleges döntés előtt konkrétan kipróbálhatod.
- A görög minta és a babérkoszorú azoknak való, akik alak nélkül szeretnének görög szimbólumot, például egy visszafogottabb vagy vonalasabb tetováláshoz.
- Az árnyalt, szoborszerű vagy vonalas megjelenítés, valamint a választott elhelyezés elsősorban a kiválasztott motívum összetettségétől függ, nem pedig valamilyen általános szabálytól.
Athéné: bölcsesség, bagoly és aigisz
Athéné leginkább a mellette ábrázolt bagolyról ismerhető fel, amely hagyományosan a bölcsesség jelképe. Az aigiszt, vagyis a kígyókkal szegélyezett köpenyt is viseli, amelynek közepén a Gorgó Medúza arca látható. Ez a részlet megváltoztatja a motívum értelmezését, mivel az istennőt nem csupán a bölcsességgel, hanem egy félelmetes védelmező alakkal is összekapcsolja. A kompozíciót gyakran kiegészíti az olajfa is, amelyet a mítosz szerint Athéné teremtett, valamint a sisak és a lándzsa, amelyek arra utalnak, hogy a stratégiai hadviselés istennője volt, nem pedig a nyers erőé. Ha a tetoválás csak az egyik attribútumot, például önmagában a baglyot jeleníti meg, akkor is felismerhető Athénére való utalásként azok számára, akik ismerik a mítoszt. A több attribútumot egyesítő kompozíció teljesebb történetet mesél el, de több helyet igényel a bőrön.
Zeusz és Poszeidón: ég és tenger
Zeuszt és Poszeidónt könnyű összetéveszteni egy pontatlanul megtervezett rajzon, pedig jellegzetes attribútumaik egyértelműen megkülönböztetik őket.
Zeusz: villám és sas
Zeusz az ég és a világ rendjének ura, az olümposzi istenek királya. Legkönnyebben felismerhető attribútuma a stilizált villám, amelyet gyakran cikkcakkos vonalakból álló nyalábként ábrázolnak. A mellette megjelenő sas tovább erősíti tekintélyét, akárcsak a neki szentelt tölgy és a babérkoszorú, amely nem sportgyőzelemre, hanem uralkodói hatalmára utal. Ha a tetoválás középpontjában önmagában a villám áll, az a hatalom és az elhatározás szimbólumaként is működik; nem szükséges magát Zeuszt ábrázolni ahhoz, hogy az utalás egyértelmű legyen.
Poszeidón: háromágú szigony és ló
Poszeidónt a háromágú szigonyáról lehet felismerni, amely szinte mindig az attribútumai között szerepel. Ezzel kavar vihart, vagy hasítja fel a földet a hozzá kötődő földrengések során. Szent állatai – a ló, a bika, a delfin és a hippokamposz, a tengeri legendák félig ló, félig hal teremtménye – hasznos grafikai változatokat kínálnak azoknak, akik a már széles körben elterjedt szigony nélkül szeretnének Poszeidónra utalni. A bőrön a két isten közötti különbséget elsősorban ezek a tárgyak jelzik: a cikkcakkos villám Zeuszra, a háromágú szigony Poszeidónra utal, a hozzájuk társított állat – sas vagy ló, illetve delfin – pedig megerősíti, melyikük szerepel az ábrázoláson.
A mítoszok teremtményei: a Hydra, a Szirének és az Erinnüszök
Az isteneken kívül a görög mitológia több teremtménye is önálló tetoválásként jelenhet meg, és a motívum jelentésének megőrzéséhez nincs szükség egy teljes istenség ábrázolására.
A lernai Hydra
A lernai Hydra többfejű vízikígyó. Mitológiai különlegessége a regenerálódás képessége: minden levágott fej helyén kettő nőtt vissza, így pusztán erővel lehetetlen volt megnyerni az ellene vívott harcot. Héraklész a tizenkét munkája közül a második során csak unokaöccse, Iolaosz segítségével tudta legyőzni: Iolaosz fáklyával kiégette a levágott fejek helyét, így megakadályozta a visszanövésüket. Ez a motívum azzal győz meg, amit elmesél: azzal az erővel, amelynek a puszta fizikai erő nem elég, a ravaszság és a bátorság együttes szükségességével, valamint az újjászületéssel, amely nem önmagában vett cél, hanem egy más módon megoldandó probléma.
A Szirének: madárnőből halfarkú szirén
A mai képzeletvilágban a Sziréneket halfarokkal társítjuk, a legkorábbi görög források azonban madárnőként ábrázolják őket: testük madáré, fejük női. A halfarkú nőalak csak jóval később, a kora középkortól jelenik meg. A mítosz lényege mindkét változatban ugyanaz: az Odüsszeiában énekükkel a zátonyok felé csalogatják a tengerészeket, Odüsszeusz pedig úgy védekezik ellenük, hogy társai fülét viasszal tömeti be, őt magát pedig a hajó árbócához kötteti, hogy hallhassa az éneket anélkül, hogy engedne a csábításnak. Egy mai formatervezésű Szirén-tetoválás, például az alább látható, a mítosz későbbi változatát idézi. Ha fontos számodra a mitológiai pontosság, érdemes észben tartanod, hogy ez a kép a figura későbbi átalakulását, nem pedig eredeti megjelenését mutatja.
Az Erinnüszök, az igazság őrzői
Az Erinnüszök, más néven fúriák, három bosszúálló istenség: Alecto, Megaera és Tisziphoné. Hésziodosz szerint Ouranosz kasztrálásakor kiontott véréből születtek. A mítoszban meghatározott vétkeket büntetnek: a gyilkosságot, különösen, ha egy családon belül történik, a hamis esküt és a szülőkkel szembeni tiszteletlenséget. Az őket megidéző motívum tehát inkább a kérlelhetetlen igazságosság gondolatát fejezi ki, mintsem pusztán díszítő jellegű. Ezért megfelelő választás lehet annak, aki nem csupán egyet keres a sok mitológiai alak közül, hanem jelentéssel teli görög szimbólumot szeretne.
A görög minta és a babérkoszorú: alak nélküli motívumok
Ha olyan felismerhető görög szimbólumot szeretnél, amely nem ábrázol arcot vagy mitológiai alakot, két díszítőmotívum is megfelel erre a célra. A görög minta, más néven görög kulcs, derékszögű ismétlődő mintát formázó, folytonos vonalból álló szegély. Már a geometrikus korban is díszítette a görög kerámiákat, épületeket és ruhaszegélyeket. Neve a kis-ázsiai Meandrosz folyóra utal, amelynek kanyargós folyása ihlette a mintát. Szabályos geometriája különösen jól illik a finom vonalas tetováláshoz, karkötőként vagy valamelyik testrész mentén futó szegélyként.
A babérkoszorú Apollón és Daphné mítoszára utal: Daphné babérfává változott, hogy elmeneküljön az isten elől, később pedig Apollón tiszteletére a püthói játékok győzteseinek adták át. A motívum így a győzelem és az elismerés gondolatához kötődik, ami például megkülönbözteti az Athénéhez kapcsolódó lándzsától vagy sisaktól.
A görög oszloprendek: dór, ión és korinthoszi
A három görög építészeti rendet elsősorban az oszlopfőjük különbözteti meg, így könnyen eldöntheted, melyik oszlopmintát válaszd. A dór oszlopfő dísztelen: egy egyszerű gyűrűből és az azt fedő, domború párnaszerű elemből áll, a zömök oszlopnak pedig nincs talapzata. A három közül ez a legegyszerűbb oszloprend. Az ión oszlopfő két oldalán egy-egy csigavonalas voluta látható, az oszlop pedig karcsúbb, mint a dór. A három közül a legdíszesebb, korinthoszi oszlopfőt egymásra boruló akantuszlevelek fedik. Tetoválásként ez a hierarchia közvetlenül a vonalvezetés összetettségében jelenik meg: a dór oszlop jól illik egy egyszerű, tömör rajzhoz, a korinthoszi pedig több részletet és így nagyobb felületet igényel ahhoz, hogy a bőrön is jól kivehető maradjon.
Szoborszerű vagy vonalas stílus, és az elhelyezés
Ugyanazok a szimbólumok két nagyon különböző megjelenítést kaphatnak, és a stílus kiválasztása éppolyan fontos, mint magáé a szimbólumé. A szoborszerű megjelenítés árnyékokkal dolgozik, és márvány- vagy faragott hatást kelt. Jól illik egy részletes alakhoz vagy mellszoborhoz, például az aigiszt viselő Athénéhez, illetve egy teljes, Hydra köré épülő jelenethez. A finom, folytonos vonalakkal dolgozó vonalas megjelenítés inkább geometrikus motívumhoz, például a görög mintához, egy profilhoz vagy egyszerű sziluetthez illik, és kisebb felületen is visszafogottabb hatású.
Az elhelyezés ugyanazt a logikát követi, mint a választott stílus. A részletes, szoborszerű jelenetnek nagyobb felületre van szüksége ahhoz, hogy jól kivehető maradjon, ezért az alkar vagy a vádli lehet megfelelő hely számára. Ezzel szemben egy vonalas motívum, például a görög minta egy részlete, kisebb felületen, például a csuklón vagy a tarkón is jól mutat, anélkül, hogy veszítene az élességéből. Mielőtt véglegesen döntenél a méretről és az elhelyezésről, ideiglenes változatban is kipróbálhatod a mintát, így a saját bőrödön ítélheted meg a valós méretét, és módosíthatsz az elhelyezésén; az ideiglenes próba és a végleges tetoválás közötti különbség segít eligazodni ebben a lépésben.
A görög tetoválás kiválasztása tehát először egy konkrét szimbólum – isten, teremtmény vagy díszítőmotívum – kiválasztását jelenti, majd az összetettségéhez illő megjelenítését. Egy mitológiai teremtmény, például a Hydra-minta vagy a Szirén-minta esetében ideiglenes változatban is kipróbálhatod a mintát, így végleges tetoválás előtt ellenőrizheted a méretet és az elhelyezést. A katalógus más mitológiai mintáit pedig összehasonlíthatod a Fantázia és mitológia kollekcióban. A nem görög teremtmények, például a sárkányok vagy Medúza esetében a fantasy és mitológia áttekintője szélesebb témakört jár körül, míg a viking szimbólumokról szóló cikk és a törzsi stílusról szóló másik cikk ugyanennek a rovatnak más kulturális világait mutatja be. Ha a kiválasztott görög motívum alapján később végleges tetoválást szeretnél, az első tetoválásról szóló útmutató és a féltartós tetoválásokról szóló útmutató ismerteti a következő lépéseket.
