Aki arra keres rá, hogy „mit mond a Biblia a tetoválásokról”, szinte mindig a Leviták 19:28-ba botlik, amelyet egyértelmű tiltásként idéznek. A vers valóban létezik, és valóban a bőrön viselt jelekről szól, de a szövegkörnyezete – az ókori zsidó nép számára írt tisztasági törvénykönyv, amely az akkori pogány temetkezési szokások ellen irányult –, valamint az, hogy a keresztények évszázadokon át különbözőképpen olvasták, árnyaltabbá teszi a választ, mint amilyennek elsőre tűnik. Egy román ortodox pap nyilvánosan a tetoválások ellen foglal állást, éppen erre a versre hivatkozva, miközben jeruzsálemi kopt keresztény zarándokok évszázadok óta viselnek tetovált keresztet a csuklójukon, hitük vállalt jeleként. Nincs egyetlen keresztény álláspont ebben a kérdésben, az alábbi szöveg pedig egymás mellé helyezi a verset, egy mai lelkipásztori véleményt és egy valódi történelmi hagyományt, hogy magad mérlegelhesd a kérdést, vagy továbbvihesd azt a saját papodhoz.
- A Leviták 19:28 tiltja a „cuttings...for the dead” és a „print any marks” gyakorlatát, de a héber két különböző kifejezést használ – az egyik a gyász miatti bemetszést, a másik a tetoválást jelöli –, a vers pedig egy szertartási tisztasági törvénykönyv része, nem pedig az Újszövetségben egyértelműen megismételt erkölcsi parancs.
- Marcel Stavara atya, a bukaresti Icoanei-templom papja a basilica.ro oldalon saját írásában nem ajánlja a tetoválásokat, a Levitákra és az 1Korinthus 6:19–20-ra hivatkozva; ez a személyes lelkipásztori álláspontja, nem a Román Ortodox Egyház zsinati határozata.
- A kopt Razzouk család generációk óta tetovál keresztény zarándokokat Jeruzsálemben, egyszerű keresztet tetoválva a jobb csuklójukra – a gyakorlatot már a 17. századból is dokumentálták, ami azt mutatja, hogy a kereszténység történetében nem mindig utasították el a tetoválást.
Mit mond valójában a Leviták 19:28?
A King James-fordításban így hangzik a vers: „Ye shall not make any cuttings in your flesh for the dead, nor print any marks upon you: I am the LORD.” Az NIV-fordítás a második részt közvetlenebbül adja vissza: „nor put tattoo marks on yourselves”; ez megmagyarázza, hogy a vers miért kerül elő szinte minden, tetoválásról és Bibliáról szóló beszélgetésben (forrás: Leviták 19:28, párhuzamos fordítások – BibleHub).
Az eredeti héber szöveg két külön kifejezést használ ott, ahol egy hétköznapi fordítás egyetlen általános szót alkalmaz: a seret a bőrbe ejtett bemetszés vagy vágás, a qa'aqa' pedig egy belevésett vagy rányomott jel – gyakorlatilag tetoválás. A két szó két különböző gyászszokást ír le, amelyeket ugyanabban a mondatban együtt kezelnek, nem pedig egyetlen tiltást ismételnek meg kétszer (forrás: Megjegyzések a héber kifejezésekhez, BibleHub).
A vers a Leviták 19. fejezetének része, amely az ókori zsidó nép szentségi törvénykönyvét tartalmazza. Ez több, a szomszédos népektől átvett temetkezési és kultikus szokást tilt, a bizonyos rituális hajviseletektől kezdve a halottakért ejtett vágásokig. A közvetlen szövegkörnyezet tehát az adott kor konkrét pogány szokásaitól való elkülönülésről szól, nem pedig egy olyan önálló etikai parancsról, amelyet az Újszövetség kifejezetten megismétel. A keresztények különbözőképpen értelmezik, milyen kapcsolat van az ószövetségi tisztasági törvények és a mai hitélet között: egyesek szerint ezek Krisztus eljövetelével érvényüket vesztették, mások pedig továbbra is erkölcsi iránymutatásként tekintenek rájuk. Ez a cikk nem választ e két olvasat között – a célja, hogy egymás mellé helyezze a verset, egy mai lelkipásztori véleményt és egy valódi történelmi hagyományt, hogy tisztán gondolkodhass a kérdésről, ne pedig kész ítéletet kapj.
Egy román ortodox pap lelkipásztori álláspontja
Marcel Stavara atya, a bukaresti Icoanei-templom papja 2025. július 9-én a basilica.ro oldalon – amely a Román Patriarchátus hírügynöksége – publikált egy cikket, amelyben nem ajánlja a tetoválásokat. Álláspontját a Leviták 19:28-ra és az 1Korinthus 6:19–20-ra alapozza, ahol a testet „a Szentlélek templomának” nevezik, és hozzátesz egy, a tetoválás gyakorlatának ókori pogány eredetéhez kapcsolódó érvet is (forrás: „A tetoválások járványa”, Basilica.ro).
Gyakorlati tanácsa szerint azoknak, akik új tetováláson gondolkodnak, le kellene mondaniuk róla, akiknek pedig már van tetoválásuk, azoknak érdemes erről beszélniük a gyónás során. Fontos hangsúlyozni: ez egyetlen pap írása, amely saját lelkipásztori véleményként jelent meg egy egyházi hírportálon, nem pedig a Román Ortodox Egyház általánosan érvényes zsinati határozata vagy kánonja. A cikk orvosi vagy pszichológiai jellegű állításokat is tartalmaz a tetoválásokról, amelyeket itt kizárólag a szerző személyes véleményeként mutatunk be – nem pedig függetlenül ellenőrzött orvosi tényként, hiszen attól, hogy egyházi oldalon megjelent írásban szerepelnek, még nem válnak azzá.
Egy, a tetoválásokról szóló vitánál régebbi keresztény hagyomány: a jeruzsálemi zarándokok keresztje
A kopt Razzouk család több generáció óta tetovál Jeruzsálembe érkező keresztény zarándokokat, a mesterségük pedig a 14. századi Egyiptomig vezethető vissza; egy kopt pap, Jersuis Razzouk 1750 körül telepedett le Jeruzsálemben, és ott folytatta a családi hagyományt. A klasszikus minta egy egyszerű kereszt, amelyet a jobb kéz csuklójára tetoválnak (forrás: Razzouk Tattoo – Wikipedia).
A gyakorlat nem új keletű. A 17. századi európai utazók, például Johann Lund és William Lithgow, már akkor feljegyezték, hogy a Szentföldre vezető út végén keresztény zarándokok emléktetoválást kaptak – ez azt bizonyítja, hogy a szokás jóval megelőzi a tetoválásokról és a hitről szóló mai vitát (forrás: Razzouk Tattoo – Wikipedia).
Érdemes észben tartani, hogy ez a kopt kereszténység sajátos hagyománya, nem pedig a Román Ortodox Egyház gyakorlata vagy jóváhagyása. Nem dönti el a cikk elején feltett kérdést, de világosan megmutatja, hogy a kereszténységen belül nem mindig utasították el a tetoválást: a keresztény hagyománynak van egy történelmi ága, amely éppen a büszkén viselt hit jeleként használja, és évszázadokon át, családi úton adta tovább.
Miért régebbiek „a test jelentőségéről” szóló érvek, mint a tetoválásokról szóló vita?
Miután Konstantin császár áttért a kereszténységre, a római törvénykezés kifejezetten megtiltotta az elítéltek arcának tüzes bélyegzését, miközben a test más részein továbbra is lehetővé tette az ilyen megjelölést. Az indoklás szerint az emberi arc Isten képmását tükrözi (forrás: Nagy Konstantin és a kereszténység – Wikipedia).
A példának nincs közvetlen köze a mai tetoválásokhoz – egyes elítéltekre törvény által kiszabott büntetésről van szó, nem valakinek a személyes döntéséről –, de megmutatja, hogy az az elképzelés, miszerint a testnek, és különösen az arcnak, sajátos spirituális jelentősége van, régi gyökerekkel rendelkezik a korai keresztény gondolkodásban. Ez a gondolatmenet átalakult formában a tetoválások mellett és ellen szóló mai érvekben is felismerhető, bár egyik sem következik közvetlenül Konstantin törvényéből.
Mi következik mindebből?
Három valódi támpont, nem pedig egyetlen kész válasz: a Leviták verse, eredeti tisztasági törvénykönyvének szövegkörnyezetében olvasva; egy román ortodox pap, aki nyilvánosan a tetoválások ellen hivatkozik rá, az 1Korinthus 6:19–20 mellett; valamint egy évszázados kopt keresztény hagyomány, amely éppen azt a szimbólumot tetoválja, amelyet mások tiltottként értelmeznek. A keresztény hagyomány egészét tekintve nincs egyetlen egyértelmű válasz erre a kérdésre, és ez a cikk sem találhatja ki helyette.
Ha személyesen foglalkoztat a kérdés, a legjobb lépés továbbra is az, ha megbeszéled a saját papoddal vagy a hívő közösségeddel, mert ez olyan lelkipásztori és személyes döntés, amelyet csak te hozhatsz meg velük együtt.
Ha csak azt szeretnéd látni, hogyan mutat egy hitbeli szimbólum a saját bőrödön, mielőtt bármilyen döntést hoznál egy maradandó tetoválásról, egy ideiglenes minta kipróbálása a végleges változat előtt megmutatja a méretét, formáját és elhelyezkedését a bőrödön. Ez kizárólag vizuális próba: nem ad választ a fent tárgyalt vallási kérdésre, és nem helyettesíti a valódi beszélgetést a papoddal.
Akik közel érzik magukhoz a bibliai szimbolikát, ideiglenes tetoválásként is találnak néhány hitbeli témájú mintát:
További változatokat találsz a hit témájú ideiglenes tetoválások kollekcióban, vagy ha a kereszt szimbólumából indulnál ki, a keresztet és más vallási szimbólumokat bemutató mintagalériában. Az első tetoválás kiválasztásának általános lépéseiről – minta, méret, testrész – az első tetoválásodról szóló útmutató külön ír, a most tárgyalt vallási vonatkozásokon kívül. Arról, hogy egy ideiglenes tetoválás konkrétan mit mutathat meg, és mit nem, a maradandó változattal kapcsolatban, egy külön cikk részletesen ír; ha pedig inkább a tetoválások romániai társadalmi megítélése érdekel, mint a vallási kérdés, a tetoválások elfogadottságáról és a generációk közötti változásról külön olvashatsz.
