La Catrina az elegáns, széles, virágokkal díszített kalapot viselő kopony figura, amelyet a mexikói Día de los Muertos idején mindenütt látni, és az arcának konkrét története van: politikai karikatúraként kezdte, és csak évtizedekkel később vált azzá a jelképpé, amely ma plakátokon, falfestményeken és a bőrön is megjelenik. Ha La Catrina-tetoválást szeretnél, érdemes megismerned ezt a hátteret, mielőtt a stílusról és az elhelyezésről döntenél, hiszen a motívum jelentősége túlmutat egy csinos koponyamintán.
- La Catrina Jose Guadalupe Posada társadalomkritikus karikatúrájából született, és csak Diego Rivera falfestménye révén vált a mai, kalapot és ruhát viselő figurává.
- A Día de los Muertos ünnepéhez tartozik, amely az őslakos hagyományokat katolikus elemekkel ötvözi, és 2008 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének része.
- A motívum tudatosan különbözik egy halloweeni jelmeztől, mert gyászt és emlékezést fejez ki, nem pedig rémisztő hatásra törekszik.
La Catrina eredete: Posada gúnyrajzától Rivera ikonjáig
Jose Guadalupe Posada mexikói grafikus 1910 és 1912 között cinkbe metszette a Calavera Garbancerát, mégpedig azoknak a mexikóiaknak a kifigurázására, akik megtagadták őslakos származásukat, és inkább az európai felső osztály divatját utánozták. A figura ebben a korai változatban elsősorban egy díszes kalapot viselt, amely egyenesen erre a magatartásra utalt (forrás: La Calavera Catrina, Wikipedia).
Diego Rivera csak 1946/47-ben adott neki teljes alakot és Tehuana-szoknyát a "Sueño de una tarde dominical en la Alameda Central" című falfestményén. Maga a Catrina név ekkor már használatban volt, egy 1930-ban megjelent könyv is említi, de csak Rivera falfestménye tette annyira ismertté a figurát, hogy a név végérvényesen összeforrt vele. Ezzel a figura eltávolodott a tisztán osztályszatírától: Rivera a falfestmény őslakos képi világán keresztül új jelentést adott neki, nemzeti jelképpé téve, amely azóta inkább a mexikói identitást és a kulturális folytonosságot képviseli, mint a Garbancerákat eredetileg kifigurázó gúnyt (forrás: La Calavera Catrina, Wikipedia). Aki ma magán viseli ezt a motívumot, a karikatúrától az ikonná válásig tartó, több mint százéves történetre utal, nem egy tetszőlegesen felcserélhető koponyára.
La Catrina a Día de los Muertos ünnepének kontextusában
Ahhoz, hogy megfelelően értelmezzük a figurát, érdemes közelebbről megnézni az ünnepet, amelyhez kapcsolódik. A Día de los Muertos az aztékok, a toltékok és a nahuák szokásaiból fejlődött ki, akik a halált az élet természetes részeként értelmezték. A 16. századtól olyan katolikus elemekkel is ötvöződött, amelyeket a spanyol gyarmatosítók hoztak Mexikóba (forrás: Day of the Dead: History, Traditions, and Symbols, National Geographic). November 1-jén és 2-án ünneplik, oltárokkal (ofrendákkal), körömvirágokkal, amelyekről úgy tartják, hogy hazavezetik az elhunytak lelkét, valamint cukorkoponyákkal (forrás: Day of the Dead: History, Traditions, and Symbols, National Geographic).
2008-ban az UNESCO felvette ezt a hagyományt az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, kifejezetten azért, mert támogatja az érintett közösségek őslakos identitását és kulturális folytonosságát. Ezek a közösségek az elhunyt hozzátartozók ideiglenes visszatérését ünneplik központi gondolatként (forrás: Indigenous festivity dedicated to the dead, UNESCO). La Catrina ebben az összefüggésben nem önálló rémisztő jelkép, hanem egyike azoknak a figuráknak, amelyekkel az ünnep láthatóvá teszi az emlékezést, a tiszteletet és a halállal való együttélést.
Nem halloweeni jelmez: tisztelettel bánj a motívummal
Mivel a cukorkoponya-smink és a csontvázmotívumok látványvilága a halloweenre emlékeztet, a két ünnepet a mindennapokban gyakran összekeverik. Az Egyesült Államokban és Mexikóban élő latin közösségek az 1970-es és 80-as évektől kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a Día de los Muertos „nem mexikói Halloween”, hogy megóvják az emlékezés rituáléjaként betöltött jelentését a leegyszerűsítéstől, amelynek végén már csak a rémisztő hatás marad (forrás: Day of the Dead is taking on Halloween traditions, The Conversation).
Egy saját tetoválás esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy a minta az ünnep előtti tisztelgésként és az élet előtti főhajtásként működik, nem horror-motívumként. Érdemes Rivera által formált, igényes és méltóságteljes ábrázolásnál maradni, és nem hozzáadni művérfröccsenéseket, agyarakat vagy más jelmezkiegészítőket, amelyek az olcsó rémisztgetés irányába vinnék el a motívumot, elfedve annak valódi jelentését.
Három stílusirányzat egy La Catrina-mintához
Mivel La Catrina szépsége az olyan finom részletekben rejlik, mint a csipkegallér, a virágkoszorú és a kifejező szemüregek, a választott tetoválási stílus nagyban meghatározza, mennyire maradnak olvashatók ezek a részletek később. Három irányzat különösen jól illik ehhez a motívumhoz.
Fineline
A Fineline vékony, precíz vonalakkal dolgozik, és jól illik azokhoz a csipkeszerű mintákhoz, amelyeket gyakran La Catrina kalapjára és gallérjára rajzolnak. Ez a stílus grafikussá és visszafogottá teszi a rajzot, viszont elegendő helyet igényel, hogy a finom vonalak ne folyjanak össze.
Illusztratív
Az illusztratív stílus teltebb árnyalásokat és színeket tesz lehetővé, így közelebb áll a Rivera által formált, festőibb összhatáshoz. Különösen akkor jó választás, ha azt szeretnéd, hogy a virágok, a ruha és a kalap egyetlen összefüggő képpé álljanak össze, ne csupán vonalrajzként jelenjenek meg.
Dotwork
A Dotwork különálló pontokból építi fel a textúrát és az árnyékokat, és jól illik a grafikusabb, magára a koponyára összpontosító értelmezéshez. A technika kiemeli a világos és sötét felületek közötti kontrasztokat, ezért gyakran kissé letisztultabb hatású, mint az illusztratív változat.
A méretet és az elhelyezést igazítsd a részletgazdagsághoz
A stílusválasztás szorosan összefügg a mérettel és az elhelyezéssel. Egy részletgazdag, kalapot, csipkegallért és virágokat ábrázoló változatnak megfelelő méretű felületre van szüksége – például az alkarra, a felkarra vagy a hátra –, hogy az egyes elemek egy idő után is tisztán felismerhetők maradjanak. Egy leegyszerűsített, csak a koponya arcára szorítkozó változat viszont kisebb felületeken, például a csuklón vagy a bokán is működik, ám ilyenkor elvesznek belőle azok a díszes, csipkeszerű részletek, amelyek egyébként jellegzetessé teszik a motívumot.
Ha részletesebben is érdekel, hogy általában milyen méret illik az egyes testrészekhez, az alapokat megtalálod az ideiglenes tetoválások méretkalauzában, ahelyett, hogy ez a cikk nem alátámasztott méreteket adna meg.
Próbáld ki nyugodtan a motívumot, mielőtt végleges tetoválást készíttetsz
A jelenlegi kínálatban még nincs olyan minta, amely pontosan La Catrinát ábrázolja, de az Előadás motívum éppen azzal a gyász és öröm közötti feszültséggel dolgozik, amely a Día de los Muertos ünnepét is meghatározza – csak koponya helyett két klasszikus színházi maszkkal. Így jó lehetőséget ad arra, hogy egy hasonlóan részletgazdag, szimbolikával telített minta méretét és elhelyezését először ideiglenes vagy féltartós tetoválásként lásd a bőrödön, még mielőtt egyáltalán döntenél valami véglegesről.
Ha viszont a lehető legpontosabb, saját La Catrina-ábrázolást szeretnél, a egyedi tetoválásminták között találod meg a megfelelő lehetőséget, a maszkos motívumokat tartalmazó kollekció pedig jó kiindulópont lehet a hasonló szimbolikus mélységű, rokon mintákhoz. Minden esetben fontos, hogy egy ideiglenes vagy féltartós minta megmutatja, hogyan mutat a motívum, a méret és az elhelyezés a saját bőrödön, de semmit sem árul el arról, mennyire lesz fájdalmas, meddig tart majd, vagy pontosan hogyan fog kinézni, gyógyulni, illetve hogyan fogadja majd a szervezeted a végleges tetoválást.
Mielőtt egyáltalán a végleges motívum felé indulnál, érdemes elolvasnod az első tetoválásról szóló útmutatót, amely általánosságban bemutatja, hogyan válaszd ki a mintát és az elhelyezést, valamint azt a cikket is, amely arról szól, miért érdemes kipróbálni a mintát a végleges tetoválás előtt. Ha kifejezetten arra vagy kíváncsi, meddig tart egy féltartós változat, és hogyan halványul el, a konkrét adatokat a féltartós tetoválásokról szóló útmutatóban találod meg, nem pedig itt megadott becslések formájában.
Ha La Catrinán túl más, saját történettel rendelkező jelképek is érdekelnek, a készülő tetoválások jelentése A-tól Z-ig című áttekintőben találsz róluk információt. Ha pedig általában érdekelnek a kulturális gyökerekkel rendelkező tetoválásminták, a dák tetoválásszimbólumok egy újabb példát kínálnak arra, hogy egy motívum csak saját hagyományának összefüggésében válik igazán érthetővé, La Catrina mexikói hátterétől különválasztva.
