Az ornamental tetoválás nem egyetlen sziluettel meghatározható, kötött stílus, hanem díszes, szigorúan szimmetrikus minták családja, amelyek ékszerekre, csipkére vagy építészeti díszítőelemekre emlékeztetnek. Közös jellemzőjük az egyes elemek pontos összehangolása: minden motívumot egy jól meghatározott tengely körül tükröznek vagy ismételnek, így az egész egyetlen összefüggő mintának hat, nem pedig egymás mellé helyezett különálló rajzoknak. Az alábbiakban megtudhatod, milyen technikák építik fel ezt a stílust, hogyan viszonyul a mandalákhoz, a csipkéhez és a már külön bemutatott geometrikus tetoválásokhoz, valamint hogy a test mely részein érvényesül igazán egy szimmetrikus minta.
- Az ornamental egy gyűjtőstílus, amely blackwork, dotwork és fine linework technikákra épül, tehát nem egyetlen felismerhető képpel rendelkező, kötött megjelenés.
- A szimmetria olyan helyeken érvényesül a legjobban, amelyeknek eleve van középvonaluk vagy sík felületük, például a háton, a szegycsonton vagy a combon, szabálytalan vagy keskeny területeken viszont kevésbé működik jól.
- Minél részletesebb a motívum, annál több helyre van szüksége ahhoz, hogy jól kivehető maradjon; egy apró, nagyon finom mintázat hamarabb elmosódik, mint egy nagyobb léptékűre tervezett minta.
Mitől „ornamental” egy tetoválás?
Az ornamental stílust összetett minták, tiszta vonalak és az egyes elemek közötti szigorú szimmetria jellemzi. Ezt a precizitást általában egyetlen technikával vagy három technika kombinációjával alakítják ki: a blackwork során nagy, tömör fekete felületeket töltenek ki; a dotwork esetében a pontok sűrűsége határozza meg a kontrasztot, és ezzel épül fel a részletes geometrikus minta; a fine linework pedig pontos, gyakran megszakított vonalakat használ, amelyek finom szerkezetet adnak a mintának (forrás: iNKPPL Tattoo Magazine). Az, hogy melyik technika dominál, nagyrészt meghatározza, hogy a minta letisztultnak és grafikusnak vagy inkább lágyabbnak és rétegzettnek hat-e.
Az ornamental minták egy része kifejezetten az ékszerekből merít ihletet: a nyakláncok, karkötők és testékszerek formavilágát ülteti át a bőrön megjelenő tintába, így maga a bőr válik az ékszer hordozójává. Ugyanebbe a családba tartozó más minták építészetből vagy textilmintákból, például épületek vagy szövetek díszítőmotívumaiból merítenek (forrás: Monolith Studio). Ezek a források megmagyarázzák, miért hasonlíthat egymásra alig két ornamental tetoválás, miközben mégis ugyanabba a stílusba soroljuk őket: a stílust a szimmetria és a precizitás határozza meg, nem egyetlen kötött motívum.
Mandalák, csipke és geometrikus minták: hogyan viszonyul az ornamental a már bemutatott stílusokhoz?
A mandalatatoválás az ornamental család egyik sajátos típusa: kör alakú minta, amely egy középpontból sugárzik kifelé. Az ornamental az a tágabb kategória, amelybe a mandalák is beletartoznak, a csipkeminták, virágmotívumok és olyan geometrikus vonalvezetés mellett, amely nem mandala (forrás: Monolith Studio). Ha elsősorban a mandalaminták jelentését és szimmetriáját szeretnéd megérteni, a mandalatatoválásokról szóló cikk kifejezetten ezzel foglalkozik, ezért itt nem kell kétszer kitérnünk rá.
Ha a stílus geometrikus oldalát szeretnéd tágabb összefüggésben megismerni, a geometrikus tetoválásokról szóló ismertető külön foglalkozik a mandaláktól eltérő formákkal, vonalakkal és általános térkitöltéssel. Mivel a fine linework egyike annak a három technikának, amellyel ornamental mintát lehet felépíteni, a fine line tetoválásokról szóló cikk is jó következő lépés, ha kifejezetten ezt a finom, megszakított vonalvezetést szeretnéd megérteni. Ha inkább a csipkeszerű vagy textilszerű minták vonzanak, egy hamarosan megjelenő, csipketetoválásokról szóló cikk részletesen bemutatja ezt a szerkezetet, a pontozásos technika iránt érdeklődők pedig később a dotwork tetoválásokról szóló cikkben olvashatnak róla.
Hol érvényesül igazán egy szimmetrikus minta?
A szimmetria olyan helyen mutat a legjobban, amelynek eleve van egy stabil középvonala vagy egyenletes felülete, nem pedig egyszerűen ott, ahol éppen van elég szabad bőrfelület (forrás: Sortra). Ez az elv konkrétan néhány olyan testrészre vezethető vissza, amely gyakran előfordul ornamental mintáknál.
Hát és gerinc
A hát felső része széles, egyenletes felületet kínál, középvonalként pedig ott van a gerinc, ezért alkalmas sugárirányú vagy függőlegesen szimmetrikus minták elhelyezésére. Mivel a bőr ezen a területen nagyrészt síkban fut, a központi tengely köré épített minta mozgás közben is jól kivehető marad.
Mellkas és szegycsont
A szegycsont természetes módon osztja a törzset bal és jobb oldalra, így jól használható középre igazított mintákhoz. Ez a természetes középpont előnyös a szimmetria szempontjából, ugyanakkor a két oldal közötti apró eltérések is azonnal láthatóvá válnak, ezért itt különösen fontos a pontos tervezés.
Comb
A comb a test legtöbb más részénél nagyobb és síkabb felületet kínál, így helyet ad egy összetettebb vagy rétegzettebb mintának, amely keskenyebb területen hamar túlzsúfoltnak hatna (forrás: Sortra). Egy részletes ornamental mintának gyakran éppen erre a plusz felületre van szüksége ahhoz, hogy megmutassa a szerkezetét.
A részletgazdagság összehangolása a mérettel és az elhelyezéssel
Az egészen apró, nagyon részletes ornamental minták idővel elmosódhatnak, mert a finom vonalak a bőrben lassan kissé szétterülnek; egy nagyobb léptékűre tervezett, a vonalak között több helyet hagyó minta általában tovább marad élesen kivehető (forrás: Canggu Ink Club). Ez különösen akkor fontos, ha egy sok részletet tartalmazó kis motívum és egy valamivel nagyobb, hasonló felépítésű motívum között vacillálsz.
Az olyan részletgazdag motívumok, mint a csillárszerű cseppformák, medálok vagy mandalaszerű középpontok, nagyobb és síkabb területeken mutatnak a legjobban, míg a keskenyebb zónák, például a csukló vagy az alkar, egyszerűbb, sávos vagy vonalas ornamental mintához illenek jobban (forrás: Canggu Ink Club). Egy kompakt, szimmetrikus motívum, például egy kör alakú Yin Yang minta megmutatja, hogyan fér meg egymás mellett az egyszerűség és az egyensúly úgy, hogy a minta kisebb területen is felismerhető marad.
Ha a választás éppen e két véglet közé esik, egy minimalista geometrikus minta egymással összekapcsolt bolygókkal köztes megoldást kínál: elég összetett ahhoz, hogy érdekes maradjon, de tiszta vonalakból épül fel, amelyek valamivel kisebb területen is megőrzik az alakjukat. Ha egy motívum nem fér el azon a helyen, amelyet kinéztél neki, általában jobb ugyanazt az ötletet egyszerűbb formában megvalósítani, mint egy részletes mintát addig lekicsinyíteni, amíg elfér.
Próbáld ki előbb a mintát
Egy ornamental minta ideiglenes vagy féltartós változatával megnézheted, hogyan mutat a minta, a méret és az elhelyezés a saját bőrödön, mielőtt végleges döntést hoznál. Azt is felmérheted, hogy megmarad-e a szimmetria, amikor a minta olyan ívelt felületre kerül, mint a mellkas vagy a comb. Egy ilyen próba megmutatja, hogyan néz ki és hogyan illeszkedik a minta, de arról nem ad képet, milyen érzés egy végleges tetoválás elkészítése, hogyan gyógyul a bőr, vagy pontosan hogyan fog kinézni a minta évekkel később: ezekre a kérdésekre csak maga a végleges tetoválás adhat választ. Ha a tesztelés után még több mintát szeretnél megnézni ebben a stílusban, a geometrikus minták kollekciójában további, gondosan felépített, szimmetrikus példákat találsz összehasonlításra.
