Ha a „saudade” szót szeretnéd magadra tetováltatni, a legegyszerűbb válasz egyben a legközvetlenebb is: mindig így írjuk, kis kezdőbetűvel és ékezet nélkül, a jelentése pedig önmagában is olyan, amelyet a legtöbb nyelv nem tud egyetlen szóval visszaadni. Innentől már nem a jelentésről kell döntened, hanem a mintáról: milyen betűstílust válassz, érdemes-e egy apró szimbólumot mellé tenni, és mekkora mintát tesz lehetővé a kiválasztott testrész úgy, hogy a vonalak az évek múlásával se mosódjanak össze.
- A helyes írásmód mindig „saudade”, ékezetek nélkül, akkor is, ha más szavakkal együtt szerepel.
- A folyóírásos betűk személyes, kézzel írt hatást keltenek; az álló betűk kisebb méretben is jól olvashatók.
- Egy apró szimbólum a szó mellett esztétikai választás, nem pedig bizonyítottan hagyományos jelentéssel bíró jelkép.
- A megfelelő betűméret közvetlenül a választott testrésztől függ.
Mit jelent a saudade, és miért nehéz lefordítani?
A Dicionário Priberam meghatározása szerint a saudade egy távol lévő személyre, egy múltbeli pillanatra vagy valamire való jóleső emlékezés, aminek az ember híján van, valamint az ebből fakadó bánat; a szó a latin „solitas, -atis” kifejezésből ered, amely magányt jelent (forrás: Dicionário Priberam da Língua Portuguesa). Ez a jó emlék és a hiány okozta fájdalom közötti kettősség az oka annak, hogy a szót gyakran – Portugálián kívüli mérvadó forrásokban is – úgy írják le, mint amit más nyelveken nem lehet egyetlen szóval közvetlenül lefordítani (forrás: Saudade - Wikipedia). A fordítás nehézsége a fadóhoz is kapcsolódik: ez az általában portugál gitárral kísért szólista által előadott zenei stílus, amelynek egyik központi témája a saudade; nem kell ismerned a műfaj történetét ahhoz, hogy megértsd, miért választják olyan sokan ezt a szót éppen azért, amit más nyelven nem tud kifejezni.
Hogyan írd le hibátlanul a szót?
A helyes írásmód mindig „saudade”, szótári alakban kisbetűvel és ékezet nélkül, ellentétben sok más portugál szóval, amelyek első pillantásra hasonlónak tűnnek. A hiba veszélye főként akkor merül fel, ha a szóhoz egy másik is társul: egy név, egy dátum vagy egy olyan kifejezés, mint a „mindörökké”, amelynek saját írásmódja és ékezetei vannak, ezért ezeket külön is ellenőrizned kell, mielőtt véglegesíted a mintát. Érdemes a helyesírást közvetlenül a végleges mintán ellenőrizni, nem csak a telefonon begépelt szövegben, mert a betűk közötti egyenetlen térköz akkor is hibásnak láttathatja a szót, ha helyesen van leírva.
Folyóírásos vagy álló betűk: melyiket válaszd?
A tetoválásra szánt szavak betűstílusának kiválasztására általános szabályok vonatkoznak, amelyeket részletesen bemutat a idézetekről és szavakról szóló tetoválásokról szóló cikk; itt ezeket kizárólag a „saudade” szóra alkalmazzuk. A folyóírásos, összekapcsolt betűk személyes, kézzel írt hatást keltenek, amely illik a szó érzelmi súlyához, de több helyet igényelnek: a túl közel kerülő vékony vonalak hajlamosak összeolvadni, így a szó távolról elmosódik. Az álló betűk, amelyek jobban emlékeztetnek az írógép betűire, kisebb méretben is jól olvashatók, ezért diszkrét testrészeken biztonságosabb választást jelentenek. A Hope minta jól szemlélteti ezt a második lehetőséget: egyetlen szó egyszerű, vastag betűkkel, úgy megtervezve, hogy kis méretben is olvasható maradjon.
A szó kiegészítése egy apró szimbólummal
Egy apró szimbólum – például egy szív, egy hullám vagy egy másik egyszerű motívum – hozzáadása kizárólag esztétikai választás. Fontos tisztázni: ezek közül egyik szimbólumnak sincs bizonyítottan hagyományos, kifejezetten a saudade-hoz kötődő jelentése, ezért a választásodat az határozza meg, hogy mi tetszik látványra, ne pedig egy állítólagos szimbolika. Technikailag arra kell figyelni, hogy a szimbólum vonala ne versenyezzen a betűk vonalvezetésével; ha szimbólumot is választasz, a szó valamivel kevesebb helyet foglaljon el, mintha önmagában állna, hogy a kettő együtt kiegyensúlyozottan férjen el a kiválasztott testrészen. Az Infinito minta jól szemlélteti ezt az egyensúlyt: egy szót egyszerű grafikus szimbólummal kombinál úgy, hogy egyik elem se kerüljön a másik fölé.
Méret és elhelyezés: hol lesz a legolvashatóbb?
A megfelelő méret a betűstílustól és a testrésztől egyaránt függ. Egy egyszerű folyóírásos betűstílushoz hosszúkásabb felületre, például az alkarra vagy a törzs oldalára van szükség, hogy a kanyarulatoknak és vékony vonalaknak legyen elég helyük, és ne érjenek össze. Az álló, tömör betűk jobban elférnek kisebb területeken, például a csuklón, ahol kis helyen is közelről olvasható marad a szó. A bármilyen mintára érvényes minimális méret általános határait már bemutatja a tetoválásméret-útmutató; itt ugyanez az elv kifejezetten erre a szóra vonatkozik, mert ha a minta túl kicsi a kiválasztott testrészhez, idővel elmosódhat, és ez még feltűnőbb egy olyan szónál, amelyet nem elég csak látni, el is kell tudni olvasni.
Próbáld ki a mintát, mielőtt döntesz
Mielőtt tartós tetoválás mellett döntenél, egy ugyanolyan szóval, betűstílussal és mérettel készült ideiglenes vagy féltartós tetoválás megmutatja, hogyan mutat a minta valóban a bőrödön, kinyújtott kar távolságából nézve. Ez segít ellenőrizni a mintát, a méretet és az elhelyezést, de nem jelzi előre és nem szimulálja a fájdalmat, a gyógyulást, az allergia kockázatát vagy azt, hogy pontosan hogyan nézne ki a szó tartós tetoválásként. Ha még nem döntöttél az elhelyezésről vagy a betűstílusról, az első tetoválásról szóló útmutató segít nyugodtabban átgondolni a választást, a tetoválás otthoni felhelyezéséről szóló útmutató pedig lépésről lépésre elmagyarázza a folyamatot, ha úgy döntesz, kipróbálod.
Ha közvetlenül egymás mellett szeretnéd összehasonlítani a folyóírásos és az álló betűs stílust, mielőtt kiválasztod, melyik illik jobban az általad elképzelt testrészhez, az írásos mintájú ideiglenes tetoválások kollekciójában a „saudade”-hoz hasonló hosszúságú szavakon láthatsz példákat mindkét stílusra.
